Több, mint 4000 évvel ezelőtt Isten megjelent Ábrahám előtt Mezopotámiában, és így szólt hozzá: „Eredj ki a te földedbõl, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged.” Ábrahám engedelmeskedett az Úrnak, és elment Kánaánba, az ígéret földjére, ahol fiával, Izsákkal, és unokájával, Jákobbal éltek, aki később az „Izráel” nevet kapta.
Mivel Kánaánt éhínség sújtotta, Izráel és 12 fia elvonultak Egyiptomba, ahol megsokasodtak, megerősödtek és hatalmas néppé váltak. Az egyiptomiakat megrettentette Izráel népének ereje, ezért rabszolgasorba vetették és sanyargatták őket. 430 évnyi egyiptomi rabság után Mózes vezette ki a fogságból őket, aki a Vörös-tengeren átkelve Arábiába vezette a népét, és a Sínai-hegyen megkapta a törvényeket Istentől.
A Mózessel Egyiptomot elhagyó izraeliták nemzedéke nem léphetett be az ígéret földjére. Mivel elfordultak Istentől, arra kényszerültek, hogy 40 évet vándoroljanak a pusztaságban, míg fel nem nőtt az új nemzedék, mely bízott az Úrban és Józsuával beléphetett az ígéret földjére.
Körülbelül 400 évig Izráel 12 törzsét a bírák irányították Mózes törvényei szerint. Amikor a többi nemzet szokása szerint királyt kívántak választani maguknak, Isten Sault jelölte ki számukra, aki 40 évig uralkodott felettük, őt követte Dávid király, aki 40 évig uralkodott, majd Dávid fia, Salamon, aki szintén 40 évig uralkodott. Izráel királysága Salamon uralma alatt érte el dicsősége tetőpontját, felépült az első templom, ám öregségére Salamon szíve elfordult az Úrtól, ezért Isten kinyilatkoztatta neki, hogy a törzsek közül tízet nem Salamon fia fog vezetni.
Salamon halála után Izráel királysága több részre szakadt, és az északi 10 törzsön gonosz királyok sora uralkodott, akik nem Dávid és Salamon leszármazottai voltak. Az északi királyság megtartotta az Izráel nevet, és fővárosa Szamária lett. A kisebb, déli királyság Júda néven vált ismertté, fővárosa Jeruzsálem, és Dávid utódai uralkodtak rajta. A királyok második könyvétől (2. Kir. 16) kezdődően használják a déli királyságra a „zsidó” elnevezést, amely a „Júda királyságából” alakult ki.
Izráel északi királyságának gonoszsága miatt a népet legyőzték és fogságba ejtették az asszírok. Izráel megmaradt törzsei szétszóródtak a pogány nemzetek között, akik betörtek és elfoglalták földjeiket. Őket nevezték szamaritánusoknak, és Izráel 10 északi törzse soha többé nem alkotott nemzetet.
Júda déli királyságát végül Babilon hódította meg, büntetésként azért, hogy a nép más isteneknek szolgált, és a templomot lerombolták. 70 év múltán azonban a zsidók visszatértek Júdába, újraépítették a templomot Jeruzsálemben, és Dávid leszármazottai uralkodtak királyaikként.
Krisztus idején Júda nemzete a római uralom a Júdea nevet kapta. Jézus Krisztus és tanítványai az evangéliumot hirdetve járták be Júdeát, hogy megkeressék Izráel házának elveszett bárányait. 3 és fél évnyi szolgálata után a zsidók megtagadták Jézust, mint a megváltót, és rávették a római helytartót, hogy feszíttesse meg. 3 nappal később feltámadt a halálból, és megjelent tanítványai előtt, mielőtt felszállott volna a mennybe, hogy elfoglalja helyét az Atya jobbján.
Nem sokkal Jézus megfeszítése előtt prófécia jósolta meg, hogy Jeruzsálem felégettetik, a templomot elpusztítják és a zsidók szétszóratnak a többi nép között, büntetésként, amiért Jézust megtagadták. A prófécia Kr.u. 70-ben teljesült be, amikor Titus, a későbbi császár elfoglalta Jeruzsálemet. Több, mint 1800 évig a zsidók a többi nép között szétszóratva éltek.
1948-ban megtörtént a lehetetlen. Megalakult Izrael állam, és a zsidók ismét birtokba vehették a nekik ígért földet. Sok keresztény ezt csodának tartotta, és áldották érte az Urat - de valóban Isten áldásáról van szó, vagy sötétebb erők munkája teljesedett be? A film megadja rá a választ.
Pastor Anderson: Ahhoz, hogy megértsük a mai Izráeli államának megalapítását, meg kell érteni a zsidóság történelmét Kr.U. 70 – től egészen addig az ideig, és meg kell érteni, hogy a vallásuk innentől fogva egyáltalán nincs a Bibliára alapozva. Például, amióta a templomot lerombolták, ők egyáltalán nem végeznek állatáldozatokat.
Rabbi Mann: Ami az égő áldozatokat illeti, azoknak folytatása megszakadt.
Rabbi Abrami: Befejeződött!
Rabbi Mann: És ami a kifejlődött Júdaizmusban az az imarendszer, ez majd valamennyire helyettesítette.
Rabbi Wiener: Hát, én úgy gondolom, hogy az volt a modernizáció kezdete. Én igazán ezt gondolom.
Leader Schesnol: Amint azt a templom le lett lerombolva, a Zsidóknak nem maradt központi helyük. Szétszóródtak. A Júdaizmus természetét teljesen megváltoztatták, és az a hordozható Júdaizmus forma vezetett a papi Júdaizmustól a Rabbikus Júdaizmusig.
Pastor Anderson: A Júdaizmus megszünt az Ószövetség vallása lenni és elkezdett a rabbik és az ő hagyományaik vallásává válni, vagy ahogy ők hívják „A Szóbeli Tóra”.
Texe Marrs: A Talmud, a Zsidók szent könyve. Ez volt a rabbik szájbeszéde. A rabbik bölcsességeként ismert.
Rabbi Abrami: A Talmud egy összesítője a nagyobb beszélgetéseknek amit a rabbik folytattak Kr.E. a 2. századtól, Kr. U. az 5. századig. Ez egy fajta enciklopédia volt a Zsidó tudásról. Legjobban meghatározni úgy lehet, hogy: a korok Zsidó wikipédiája. Igen, mert rengeteg ember járult hozzá. Ez nem egy ember által lett írva. Sok száz bölcs és tudós- szerzők százai.
Pastor Anderson: A Judaizmus szerint, a szóbeli törvény, vagy amit később „Talmud”-ként ismerünk, a Sínai hegy lábánál lett átadva 70 presbiternek, de nem szabadott tovább haladniuk. A Farizeusok hitték, hogy ez a 70 presbiter terjedelmesebb, behatóbb kinyilatkoztatást kapott mint Mózes, ami nem volt leírandó. Ezeket szóban adták tovább. Ezek a szóbeli hagyományok megelőzték a leírt Tórát, vagy amit mi Mózes öt könyvének tudunk. Erről bizonyítékot magában a Talmudban is lehet találni:
(From the Talmud) Erubin 21b: „Fiam, az Írások szövegeinek tanulmányozására fordíts több figyelmet, mint a Tóra szövegeire.”
Rabbi Mann: Ez külömbözteti meg az ortodoxokat a non-ortodoxoktól.
Pastor Anderson: A non-ortodoxok a Talmudot inkább ember által szerzettnek látják?
Rabbi Mann: Ember által szerzettnek fejlődésében, és a többi és így tovább.
Pastor Anderson: Míg ön úgy hiszi a Talmud az Isten szava.
Rabbi Mann: Az Isten szava. Igen
Rabbi Wiener: Bármi a szent írással kapcsolatban az Isten szavának tekintett, nagy része által a...
Pastor Anderson: A Talmudot beleértve?
Rabbi Wiener: Igen.
Texe Marrs: Azt mondta, „Te nem hiszel Mózes vallásában. A te vallásodhoz,” mondta a Zsidóknak, „A te vallásodhoz ott vannak a presbiterek hagyományai.”
Márk 7:7 ben, Jézus mondta a Farizeusoknak, „hiába imádnak engem, mikor tanítás közben emberi parancsolatokat hírdetnek.”
Pastor Anderson: És a Talmud emberi tanítás.
Rabbi Mann: Nem lehetséges egy átlag embernek, aki nem képzett, hogy csak olvassa a Talmudot és megértse a szóbeli törvényt. Ez nagyon komplex. Kell egy tanár.
Pastor Anderson: Egy tipikus rabbi elolvassa borítótól borítóig?
Rabbi Wiener: Nem tudom. Attól függ mit tanulmányoznak.
Pastor Anderson: Ön olvasta borítótól borítóig?
Rabbi Wiener: Nem mondanám, hogy olvastam mind a 36 kötetet, de számosat olvastam.
Pastor Anderson: Egyértelműen sokat olvasott.
Rabbi Wiener: Igen, de biztos vagyok, hogy akik odaszánják az energiájukat, hogy csak tanulmányozzák azok megtették.
Pastor Anderson: A Zsidók mindig is tudták a történelem során, hogy ha a Keresztények tudnák ami a Talmudban van, az a Keresztényeket nagyon feldühítené, és ezért a Zsidók el tudták rejteni a legistenkáromlóbb kijelentéseiket az Úr Jézus Krisztusról mert az emberek nem beszéltek Hébert.
Texe Marrs: Itt van, hogy mit mondanak Jézusról a Talmudban. Vannak szakaszok benne Jézusról. Valójában, a Princeton Egyetem Zsidói tanulmányok igazgatója, Dr. Schäfer, egy Zsidó, írt is erről egy egész könyvet. Ő írt egy könyvet, „Jézus a Talmudban” néven.
Peter Schäfer a Zsidói tanulmányok vezetője a Princeton Egyetemen. A “Jézus a Talmudban” nevű könyvében dokumentál és analizál minden alkalmat, amikor Jézusról szó esik, a Talmud oldalain.
Pastor Anderson: Ne feledjék, hogy a Talmud több száz évvel Krisztus után íródott, és így hivatkozott Jézusról, és azok gyűlöletes, istenkáromló célzások.
A Talmud szerint, Jézus paráznaság gyümölcse volt: a fattyú fia Máriának, és egy Római katonának, akit Panterának hívtak. Az élete korai részét Egyiptomban töltötte, ahol fekete mágiát, bálványimádást, és varázslást tanult.
Texe Marrs: Jézus egy szajhától született. Mária egy szajha volt. Szexuális kapcsolata volt neki sok férfival. Az apa egy Római százados volt.
A Talmud tovább káromolja az Úr Jézust az által, hogy bolondnak nevezi és az Ószövetségbeli cselszövőkhöz hasonlítja, mint például Bálámhoz, Ahitófelhez, Dóéghez vagy Géházihoz.
Pastor Anderson: A Talmud beszél arról, hogy a Zsidók ölték meg Jézust?
Rabbi Mann: Homályosan, de Maimonidész azt hitte hogy a Zsidók ölték meg- azt hogy a Zsidók kivégezték bizonyos doktrinái miatt meg így tovább.
Pastor Anderson: Ön azt gondolja hogy a Zsidók ölték meg Jézust?
Rabbi Mann: Az lehetséges, hogy a Zsidók tényleg megölték. Mondjuk hogy megtették. Talán megérdemelte, hogy meghaljon. Talán egy bajkeverő volt. Feltételezzük, hogy mi tettük. Tehát megöltünk valakit.
Pastor Anderson: A Talmud tulajdonképpen beszél Jézus fiatal haláláról. A szakasz így van: „Tudod mennyi idős volt Bálám? ...azt mondja: a vérontás és csalás emberei nem élik meg fele napjaikat... 33 vagy 34 lehetett.” Erre te azt mondod: „Állj meg csak, ez a szakasz Bálámról szól, nem Jézusról.” De nézd meg a lábjegyzetet az oldal alján: „Bálám-ot gyakran használják a Talmudban mint egy fajta Jézust.” Sőt mit több, a Zsidó encyclopedia, második kötetének, 469. oldalán, Bálám alatt, azt írja, „Bálám- Jézus neve a San Hedrin 106b-ben és Gittin 57a.”-ban.
Péter Schäfer kijelenti a “Jézus a Talmudban” című könyvében, hogy nem kétes, a beszámoló a kivégzésről amit a Talmud felhoz, Jézusról szól. Valójában a könyv kijelenti, “Nincs ok szégyenérzetre, mert mi jogosan kivégeztünk egy istenkáromlót és bálványimádót. Jézus megérdemelte a halált, és megkapta amit megérdemelt.”
Máshol a könyv kijelenti, „Egy istenkáromló és bálványimádó volt Ő, és jóllehet a Rómaiak talán fütyültek rá, mi abban maradtunk, hogy megkapta amit érdemelt. Meg is győztük a Római vezetőt (jobbanmondva: kényszerítettük, hogy elfogadja) hogy ezt az csaló eretneket ki kell végezni- és büszkék vagyunk rá. ”
Schäfer írta a könyvéről egy újságcikkben, ami a “Publishers Weekly”-ben jelent meg “Semmiképpen nem akarom sérteni a Zsidó-Keresztyén viszonyt. De e viszonyhoz szükséges az őszinteség, és én próbálok őszinte lenni.”
Texe Marrs: Ma már vannak messiási Zsidók, akik Kereszténnyé akarnák tenni a Talmudot. Hogy lehet egy gyalázatos könyvet Kereszténnyé tenni? Mind ezek a hazugságok Jézusról, éppen ott vannak.
Rabbi Abrami: A főbb Keresztény elődök, a Zsidókat hibáztatták Jézus haláláért, és ezt Pál tette. Pál írta Thessalonikaiakhoz írt első levelében, a második fejezet, 14 és 15-ös versben:
“Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a Zsidóktól, Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek elleneségei,”
Pastor Anderson: Most, az mit mond?
Rabbi Abrami: Ez megmérgezte generációnyi Keresztény elméjét sajnos. Tudtál te erről?
Pastor Anderson: Szóval, 1 Thessalonika 2…
Rabbi Abrami: Ez Pál! Mind a mai napig, az Amerikaiak 26%-a hitte a Zsidók felelőségét Jézus haláláért.
Texe Marrs: Amikor Mel Gibson előállt „A Szenvedély a Jézusról”-lal, mindenki mondta, „Áh, Ő egy antiszemita! Micsoda szörnyű ember! Azt mondta a Zsidók ölték meg Jézust.” Hát pont ezt mondja a Biblia.
Rabbi Abrami: „A Szenvedély a Jézusról” című film amikor vetítve lett, 26%-ról 36%-ra emelkedett, mivel az emberek annyira hiszékenyek. A Zsidókat gonoszaknak mutatja, ami értelmetlen!
Pastor Anderson: A Zsidók ezt úgy mondják „A mítosz, hogy a Zsidók ölték meg Jézust.” Hát hadd mondjak el valamit: a tény, hogy a Zsidók ölték meg Jézust, nem egy mítosz. Ez Biblia.
Rabbi Abrami: A Keresztények elhitték, és még ma is hiszik. Még ma is hiszik! Beleivódott az elméjükbe. A Zsidókat hibáztatták, míg a legtöbb Zsidó nem volt ott.
Pastor Anderson: Nézzék, Apostolok Cselekedetei 3:13:
„Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja.”
Pastor Anderson: Itt több ezer Zsidónak prédikált, mondván:
„De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtétek, miképpen a ti fejedelmeitek is.”
Pastor Anderson: Várjunk csak. Azt hittem csak fejedelmek? Nem, azt mondta: „Ti cselekedtétek, miképpen a ti fejedelmeitek is.” Az azt jelenti, hogy nem csak a fejedelmek tették, az emberek is. Ha elolvassuk a szentírási kijelentést, az emberek könyörögtek, a több ezer embernyi Zsidó tömeg csődület visították, „Feszíttessék meg!” És mondta, „A ti királyotokat feszítsem meg?”, „Nekünk nincs királyunk csak császárunk, Cézár.” „Ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől,” mondta a Római Pilátus. „Legyen az Ő vére rajtunk és a gyermekeinken!” Ezt mondták ők.
Texe Marrs: Kijelenti benne, hogy Jézus elrontotta a Júdaizmust, és büntetésül a büntetteiért, ő most a Pokolban égő kénen, és mindörökké ott.
Pastor Coleman: Gyűlölik Jézus Krisztust. Gyűlölik a nevet. Gondolom ez azért van, mert az Ördög gyermekei, nem Isten gyermekei. Ezért az Ördög- nézd meg ő mennyire gyűlöli Krisztust, hát mit gondolsz az ő gyermekei mennyire fogják utálni?
